Magunkról

A zenekar tagjai

Biográfia

A kérdés, ami mindenkit izgat: mi az a poa pratensis?
Nos, a poa pratensis egy Magyarországon is őshonos fűfajta tudományos neve, melyet itthon réti perjének, USÁ-ban pedig kentucky bluegrass-nek hívnak. Ez a kékes virágzatú növény nő Kentucky hegységein, innen kapta Bill Monroe csapata a Blue Grass Boys nevet, ahonnan a műfaj elnevezése is származik.

A zenekar 2008-ban, az abaligeti 7. Nemzetközi Bluegrass és Akusztikus Zenei Fesztivál után alakult. A cél az volt, hogy bluegrass-t és csakis bluegrass-t játszunk. Induláskor eldöntöttük, hogy gospel vagy más műfajból jövő dalok ki vannak zárva. Persze azért jó az ilyesmit előre eldönteni, hogy később meg lehessen szegni. Ma a Poa Pratensis tradicionális és modern bluegrass darabokat játszik, és más műfajokból is emel át dalokat bluegrass-re.

Mivel a zenét nem csak egyféleképp lehet művelni, nekünk is megvan a saját világunk a bluegrass műfajon belül. A hat tag egyénisége határozza meg a zenénket, ami az évek folyamán biztosan változni is fog. Hatással van a csapatra a magyarországi élet és kultúra, pop, rock és egyéb zenék, míg a gyökereit természetesen a bluegrass műfaj szeretete jelenti. Nekünk a bluegrass nem egy teljesítendő feladat, hanem egy olyan dolog, amiben meg akarjuk találni magunkat.

Magyarországon a bluegrass műfaj szinte alig fellelhető. Még egy 6 éves csapat is jelentős tagja lehet a hazai bluegrass társadalomnak, mivel átlagosan 4-5 bluegrass csapat létezik csak az országban. A műfaj népszerűsítésének érdekében tevékenyen részt veszünk az éves Nemzetközi Bluegrass és Akusztikus Zenei Fesztivál szervezésében és kivitelezésében, valamit a budapesti Akusztikus Klub házigazdájaként igyekszünk népszerüsíteni a zenét.

A zenekar által elnyert díjak:
Közönségdíj második helyezés - Porta Fesztivál, Usti Nad Labem (CZ), 2009
Első helyezés - Cool Country Fesztivál, Budapest, 2014
Második helyezés - Country Music Award, Pullman City (D), 2014
Harmadik helyezés - AUFeszt, Budapest, 2015


Buchwarth Domonkos (gitár)

A gitár és szájharmonika egész kis korom óta foglalkoztatott. Majd 15 évesen elszántam magam, és gyakorolni kezdtem. Családom hatására a country zene mindig ott mozgott körülöttem, de engem - édesapámmal ellentétben - az akusztikus vonal húzott közel magához.

A gimnázium zivataros éveiben, a két hangszer fej-fej mellett küzdött ellenem és értem egyaránt. Első színpadi fellépésem aztán szájharmonikával történt, aminek hatására a herfli került előtérbe.

2010 környékén úgy döntöttem: mégis gitározni szeretnék, de legalább gitározni is. Az energiámat tehát a gitárra orientáltam. Új helyeken próbáltam ki magamat, amit olyan hangosan tettem, hogy 2014-ben megkeresett a Poa Pratensis zenekar.

Most együtt játsszuk a Bluegrass muzsikát, én immáron gitáron és szájharmonikán, ők pedig a harmonikánál tradícionálisabb hangszereken, és bendzsón.


Bódy Adrienn (bendzsó, dobro)

Én egy meglehetősen romantikus eseménynek köszönhetem, hogy a zenével kezdtem el foglalkozni: otthagyott életem első nagy szerelme. Mivel elég kellemetlenül éreztem magam, logikusnak tűnt az a megoldás, hogy veszek egy banjot és megtanulok rajta játszani. Rögtön el is indultam Budapest utcáin, hogy megtaláljam életem első hangszerét. Így első nekifutásra csak azt tudtam, hogy kerek, van rajta pár húr és fogalmam sincs, hogy fogok ilyet itt találni. De végül ráakadtam egy hangszer boltra, ahol az igazgató asszony megígérte, hogy hozat nekem egyet Pozsonyból. Nos, több heti idegölő várakozás és többszörös telefonálgatás után végre meglett! Ott álltam a vadiúj banjommal és próbáltam kitalálni a következő lépést: hogy fogok megtanulni rajta játszani?? Aztán idő közben a probléma valahogy megoldódni látszódott. Megismerkedtem sok emberrel, elkezdtem járogatni külföldi workshopokra és fesztiválokra.

Aztán mielőtt e végleges mederben megnyugodott volna az életem, beütött az újabb mánia – amihez már elég volt csak egy Jerry Douglas koncertre elmenni – szóval vettem, majd most nem rég kaptam egy Dobro-t. Így aztán mikor már az összes, szívemhez közel álló hangszer birtokosa lettem és már értettem is egy kicsit a pengetésükhöz megvalósult az a vágyam is, hogy zenekarban zenélhessek.

Azt hiszem egy életre elintéztem, hogy folyton két hangszerrel rohangáljak, ráadásul képtelenség választani, hogy melyiket pengessem! Legszívesebben egyszerre mindkettőt!


Dabous Katrin (ének)

A zene iránti elkötelezettségem nyomokban már fellelhető volt az óvodában is, de a sorsom akkor pecsételődött meg visszafordíthatatlanul, amikor 6 éves koromban édesanyám úgy döntött, hogy "lányom, tanulj zenét, mert az jó", majd beiratott a helyi zeneiskolába. Sok év cimbalom-, szolfézs-, énekóra, kórus után belecsöppentem a könnyűzene világába, ahol különböző zenei irányzatok között kalandoztam. A bluegrass mellett szeretem a bluest, a jazzt és a rockot. A zene számomra létszükséglet és szerelem.


Milan Ikhardt (bendzsó)

A banjozáshoz a tramping- és country fesztiválokon keresztül egyenes út vezetett, melyhez a bluegrass és country zene csehországi és szlovákiai népszerűsége is nagyban hozzájárult. Már a kezdetektől megfogott a hangszer különleges hangja és vonzott az is, hogy a környezetemben senki sem játszott még hasonló hangszeren sem.

A banjo egy varázslatos hangszer. Az ember és a banjo közötti lévő összeköttetést az emberi kapcsolatokhoz lehet hasonlítani - vagy működik a kémia vagy nem :o). Nálam ez az elejétől fogva működött, ezért mielőtt akár megérintettem vagy megpengettem volna egy ilyen hangszert, megrendeltem egy hangszerkészítő mesternél egy vadi új darabot és szerencsém volt.... mert a Bells banjom a mai napig is hallható a koncertjeinken. Tulajdonosa vagyok továbbá egy Průcha Professional banjonak is (gyártási éve kb. 1987).

Banjo példaképemként muszáj megemlítenem az olyan legendás játékosokat mint Earl Scruggs vagy J.D.Crowe, Kenny Ingram, Eddie Adcock, a valamennyivel fiatalabb generációhoz tartozó, tradicionális játékáról ismert Ron Stewart, Greg Cahill, Jim Mills, Terry Baucom nevét, a progresszív banjosok közül: Ron Block, Scott Vestal, Jason Burleson, Mike Munford; a legfiatalabb előadóművészek közül pedig Jason Davis, Cory Walker, Zach Gilmer, Jessie Baker, Aaron McDaris és még sokan mások.

Ha a zenéléssel sikerül a hallgató figyelmét egy pillanatra elvonni a napi problémákról és a muzsika hallgatására irányítani vagy éppen csak szórakoztatni, egy kis örömet adni, nekem elégtételt és megelégedést jelent.

****
http://en.wikipedia.org/wiki/Czech_tramping
****


Szőke Mátyás (mandolin, ének)

Szőke Maja, Máté és Mátyás Hát igen. Ide kéne rittyentenem valamit, ami informális, olvasmányos, nem kommersz stb. Na ehhez kéne egy kis kreativitás. Ha valakinek lenne kölcsön, akkor arra vevő lennék.

Életkorom: hmm ez így nem jó. Így minden évben át kéne írnom.
Szóval, születtem 1978 (akkor számolj :) őszének derekán.  A múltban csináltam sokmindent (ilyen hobbista lélek vagyok) a bélyeggyűjtéstől kezdve a bűvészkedésen keresztül az amatőr színjátszásig. Mégis a zene lett a legfőbb hobbim. (Mivel a programozásból élek. Lehetett volna fordítva is, de valljuk be, képességemhez mérten jól választottam.)

Hogy hogyan kötöttem ki a mandolinnál? Ezt már magam sem tudom. (De igen, csak nem akarok hosszan írni. Ha érdekel akkor gyere le egy koncerte és kérdezd meg!) De miután végigszáguldottam sorra a cselló, gitár, öt húros banjó míves rejtelmein, végül csak eljutottam arra a pontra, hogy nem kívánok új hangszert keresni. (Igen. Ez sem igaz! De ha más hangszert találnék, akkor abból is venni kéne egyet-kettőt, és az Asszony nem örülne. Ezért a hivatalos álláspont az, hogy nem.)

Ergó megpróbálom jól érezni magamat a nyolc húros mini hangszeren. Ha ez sikerül, akkor már megérte. Ha még más is élvezi, akkor meg pláne. De ezt már neked kell eldöntened.

Egyébként szabadidőmben, ha nem zenélek, csocsóasztalokkal foglakozok: csocso.imtbt.hu


Tölgyesi Péter (nagybőgő, ének)

Anno 2 barátom kitalálta, hogy csináljunk zenekart, így vettem egy basszusgitárt és elkezdtem tanulgatni. A kezdeti dolgok a country irányba mutattak, későbbi zenekarok közt akadt rock és rock&roll. Jelenleg úgy tűnik, hogy a country maradt meg ezek közül, mint majdnem aktívan folytatott dolog.
 
Az utóbbi időben sznobságom erősen elvitt az akusztikus zene irányába, de nem kicsit, hanem ortodox módon. Pár évig pengettem akusztikus gitárt a Szuterén nevű akusztikus mindenevő zenekarban, egy esetleges újabb formációban is akusztikusan szerettem volna játszani.
 
Amikor a Szuterén megszűnni látszot, akkor elindult az agyalás Matyival és Katrinnal, hogy vajon hogyan tovább. Bluegrass-t akartunk játszani, amihez vagy egy bőgőst vagy egy gitárost kellett minimum találnunk magunk mellé, a másik funkciót pedig nekem kellett betöltenem. A sors úgy tűnik kegyes volt a hallgatósághoz, mert gitárost sikerült találni, a bőgőzésem mindenképp a kevésbé rossz eshetőségnek bizonyult.
 
Amúgy a nagybőgőről először úgy 2002 környékén kezdtem el érdeklődni az első itthoni bluegrass fórumon, de persze tett nem követte a dolgot egy jó darabig. 2006-os gödi bluegrass workshopon jamben egy nóta alatt sikerült vérhólyagosra pengetni az ujjamat, de ez sem állíthatott meg, így 2008 elején megvettem az első bőgőmet, majd fél évre rá a másodikat, amit azóta is gyűrök


Tartalom átvétel